Láttam, ahogy Isten elindította a Lelki Ebédet.
Már több mint tíz éve dolgozom marketingesként annál a budapesti, Váci úti multi cégnél ahonnan az első Lelki Ebéd elindult. Szeretem a munkámat, a feleségemet, a két fiamat, és a baptista gyülekezetet is, ahol többek között a gyerekfoglalkozásokért vagyok felelős.
Miért szeretem a Lelki Ebédet?
Isten engem indított rá, hogy elkezdjük az első Lelki Ebédet (itt tudod elolvani részletesen a történetet), miután sok év várakozást követően találtam más keresztényeket is a munkahelyemen. Azóta millió áldást éltem át ezeken az ebédeken, és 2019 elején úgy láttam meg, hogy Isten arra indít, kezdjünk Lelki Ebéd Mozgalmat: segítsünk minél többeknek, hogy indítsanak hasonló Lelki Ebédet a saját munkahelyükön.
Olyan jó érzés, amikor a “fontos” munkám sok izgalma és terhe között lehetőségem van lelkileg kiszakadni, és hívő testvérekkel ebédelni! Ez a közösség úgy feltölt, hogy azzal a munkám is jól jár. Ezen belül külön öröm, hogy összebarátkozhattam Ferivel ebben a csapatban, akivel kettesben is szoktunk ebédelni – ekkor természetesen nem egy irányított beszélgetés történik, hanem meg tudjuk osztani egymással az életünket, segítünk hordozni egymás terhét.
A céges Lelki Ebéd közösségben órási dolognak tartom, hogy egy nagyon kedves, szeretettel és tisztelettel teli légkör alakult ki a kezdetektől; mindenféle felekezetű ember gyűlik össze, akik az Istennel való barátkozás útján különböző szakaszokon tartanak.
Egy kedvenc emlékem
Volt egy sorozatunk Kávézás Istennel címmel, amikor abban bátorítottuk egymást 40 napig, hogy naponta töltsünk időt Istennel, reggelenként olvassunk Bibliát és imádkozzunk. Nagyon intenzív volt ekkor a közösségi életünk, sok kiscsoportos külön találkozóval is fűszerezve – és nagyon megerősödött a napi csendes-idő szokása az életemben azóta.
Egy bibliai gondolat
“Akvila — a feleségével, Priszcillával együtt — kénytelen volt máshová költözni. Nem sokkal Pál előtt érkeztek Itáliából Korinthusba. Pál meglátogatta őket, és attól kezdve náluk is lakott. Mivel Pálnak is sátorkészítő volt a mestersége, ezután együtt is dolgoztak.” (Apostolok Cselekedetei 18:2-3)
Pál apostol írta a fél Újszövetséget és rengeteg gyülekezetet alapított – de közben volt polgári állása is, ami bátorító számomra is. Vajon hogy dolgozott Pál? Nem hiszem, hogy ilyenkor elfelejtekezett volna Istenről, biztos imádkozott, hogy legyen ereje szépen és hitelesen dolgozni; vagy néha rettegve kérte Istent, hogy előbb legyen kész a sátor, mint hogy elfogyjon az alapanyag… És milyen jó, hogy náluk is volt Lelki Ebéd, talált még két keresztényt, akikkel együtt dolgoztak. Tuti, hogy nem csak munkáról beszélgettek, hanem Isten dolgairól is, és hogy sokkal könnyebb volt így a napi taposómalomban boldogulni.