Ha inkább hallgatnád, mint olvasnád: PODCAST
A szünetjel tanítása
Nemrég volt 95 éve annak, hogy megkezdődött a Magyar Rádió rendszeres adása. Aznap a Bartók rádió egyik rejtvényében azt kellett eltalálni, hogy melyik adónak melyik volt a szünetjele (szignálja) a gyerekkorom-beli három adó közül. Ennek kapcsán a műsorvezető elmondta a szünetjel jelentőségét. Lényegileg azt mondta, amit valaki így fogalmazott meg: „Nos, a szünetjelzés arra szolgált, hogy úgy töltsék ki az adásidő hézagjait, hogy ne legyen teljes csönd az adott hullámhosszon.. A csend egyrészt kellemetlen lett volna, másrészt a hallgató előbb-utóbb elkezdte volna tekergetni a rádiót, azt gondolván, az vagy elállítódott, vagy adásszünet van.” https://hamster.blog.hu/2015/07/11/idokitolto_a_multbol_a_szunetjelzes (Hogy érthető legyen a fiatalabbaknak is: akkor még ismeretlen volt a 0-24 órás műsorfolyam, eleinte csak néhány óra adásidő volt, később pedig éjszaka volt adásszünet)
Ahogy hallgattam mindezt, lelki tartalmat nyertek ezek a gondolatok. Hívőként szeretnénk, ha Isten minden pillanatban szólna hozzánk, vezetne bennünket, életünk kisebb-nagyobb kérdéseire azonnal választ kapnánk tőle. Lehet, hogy vannak olyanok, akiknek az életében így van. Nálam nincs így.
De akkor megértettem valamit: ha vannak időszakok, amikor „adásszünet” van, amikor várunk Isten válaszára, akkor az a feladatom, hogy figyeljek a szünetjelre és maradjak azon a hullámhosszon, ahol Isten szól. Lehet, hogy nem most szól, hanem majd akkor, amikor „adás” lesz. Addig is vegyem észre a „szünetjeleket”: azokat a Tőle jövő apró jelzéseket, amelyekkel jelzi, hogy nem hagyott magamra, számon tart. Olvassak Bibliát, imádkozzam, hogy nehogy elhangolódjak. Nehogy majd akkor, amikor megkezdődik az „adás”, másra legyek hangolva.
Lehet, hogy más is van ezzel így. Talán még frusztrál is némelyeket, ha hallja-olvassa, hogy másnak napi tapasztalata, hogy Isten szól hozzá, azonnal választ kap a kérdéseire – az ő tapasztalata pedig nem ez. Hadd bátorítsak mindenkit, hogy ez nem baj. A baj az, ha elhangolódunk – vagy (szójátékkal élve), lehangolódunk…
A csöndnek a zenében is fontos szerepe van, szerves része a darabnak. Szerintem mindenki ismeri Händel Messiásából a Halleluja-kórust. Mi ennek a csúcspontja? A vége előtt a szünet. Mindenki ezt várja: amikor mintha elvágták volna, megáll az Istent dicsőítő zenei folyam és hirtelen beáll a néhány hangnyi csend. Hogy aztán következzen a tétel lezárása ellentmondást nem tűrő hangon: Hallejujah!
A Zsoltárok könyvében 71-szer fordul elő az a szó, hogy Szelah (további háromszor Habakuk könyvében). Mindig úgy tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy szünet, azaz csend. Amikor meg kell állni, elmélkedni, Isten áldására várni. Most, hogy utána olvastam, talán ez a jelentés nem ennyire egyértelmű, de a legvalószínűbb értelmezés ez. Jól kifejezi ezt a folyamatot a 46. Zsoltár 11-12. verse: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szelah.”
Ha az életedben most Szelah van, ne csüggedj! Csendesedj el, maradj Istenre hangolódva, és Ő majd az Ő időzítése szerint fog megszólalni!
Ádány Mihály
Kérdések:
1. Sok gyülekezet szervez csendes napot, csendes hetet vagy lelkigyakorlatot. A saját életedben van-e valamilyen rendszeressége az Isten előtti elcsendesedésnek? Ha igen, mit szoktál gyakorolni?
2. Te hogyan tapasztalod: sokszor szól Isten hozzád, vagy ritkán? Sokszor meghallod Isten szavát, vagy nehezen megy a Rá-hangolódás?
3. Mi a leggyakoribb mód, ahogyan megérted Isten vezetését?