Ugyan sokan arról számolnak be, hogy az elmúlt hét eseményeitől milyen nagyon feltöltődtek és mennyi energiát kaptak, de én igencsak elfáradtam. Nekem most egy hét fekvésre lenne szükségem, hogy fizikailag kipihenjem magam és szellemileg, lelkileg fel tudjam dolgozni azt a rengeteg gyönyörűséget, élményt, amit a jó Isten adott nekem. Így csak most volt erőm klaviatúrát ragadni. Mindent úgysem tudok jelen pillanatban elétek tárni, ezért csak szemezgetek.
Nyitómise:
Már az első nap megtapasztaltam ezt az igazi, hiteles keresztény ünnepet. Tömeg, tűző nap és mégis békével, elfogadással vagyunk egymás iránt. Nincs az a rosszindulat, ami megingathatná ezt.
De jó lenne minden nap ezt megélni! De jó lenne, ha a többi embertársunkkal (más hitűekkel, nem hívőkkel) is osztozhatnánk, most, itt ebben az örömünkben!
Családinap:
Igazi menyegző. Tíz méterenként egy kedves ismerős, mindenkivel dumcsizunk egy kicsit. Vidám hangulat, gazdag műsorhömpöly.
Keblemre világ!
Expo:
Ülök, figyelek, hallgatok és potyognak a könnyeim. (Ez utóbbi nálam könnyen megy mostanság.) Na de tényleg! Hol vagyok? Ez valóban Magyarország? Ezt tényleg mi szerveztük?
Hétköznapok és a Szombat:
A Széll Kálmán tér útba esik, ahogy a gyermeket viszem, hozom az iskolába, ezért minden alkalommal beleszagoltunk az ottani színpad programjába, hogy mi a szitu, mit lehet fogyasztani.
Szerda délután épp bábelőadás volt gyermekeknek, ahol egy morci sündisznócskát próbált volna megszelídíteni egy kislány, de valamiért sehogy sem sikerült. A süni is mérges volt magára, hogy mit bénázik, mert persze ő is vágyott barátokra és a kislány sem találta a megfelelő utat hozzá. Amikor a lány meg akarta simogatni a kis sünt, akkor az mindig megszúrta. Az alkotók ügyesen behozták krisztus példáját, aki kereszthalálával bizonyította szeretetét és persze a végén a mesehősök is megtalálták az egymáshoz vezető utat.
A szombati Kossuth téri miséről olyan csúnyán elkéstünk, hogy már lezárták a szektorokat. Ugyan minket már nem engedtek be a saját, zöld szektorunkba, de helyette beülhettünk a zenekarral szembe a VIP-be. (Hiába, késni is tudni kell.) Álmélkodva néztem, hallgattam az eseményeket, azt sem tudtam felfogni mi történi velem és körülöttem. Azt tudom, hogy Erdő Péter prédikációjából ezt hallottam meg: ‘’A találékony szeretet.‘’ Azonnal eszembe jutott a sündisznócska története és az, hogy ha vannak is a környezetemben számomra nehezebb, ‘’dörzsi ‘’ emberek, valahol mindenkihez megvan a hozzájuk illő kulcs és soha sem szabad feladni!
Ezzel a lelkülettel mentem a körmenetre, mintha a sötétben fáklyával, dallal, mosolygó békével vonuló tömeg egyenesen a menyországba masírozna.
Zárómise:
Összességben, igazából nincsenek szavak az egészre. Mindenkinek csak magának….valami személyes…Nekem ez a kis gondolat, érzés:
Jön a pápa! Az egyik testes testvér nagy igyekezetében, hogy felvételt készítsen a Szentatyáról, majdnem betaszajt a bokrok közé, a másik ember csak némán áll mellettem és áhítattal könnyezik. Zavarban vagyok. Kinek van nagyobb hite? És az enyém hol van ő hozzájuk képest? Nem számít. Itt vagyunk, együtt vagyunk, szeretünk és középen Krisztus. Ez számít.
Utóhang:
Ahogy írtam, már könnyen eltörik a mécses nálam (állítólag ötven felett ez alap) és a NEK erre csak rá tett egy lapáttal. A programok alatt szinte folyamatosan mosolyogtam (mint, akinek ápolásra lenne szüksége) pedig csak örvendezett a lelkem, de a gombóc ott volt a torkomban 10 percenként és éreztem, hogy megint sírhatnékom van az örömtől.
De hát ezért imádkoztam! Sokáig kőszívem volt, de most már Jézustól kaptam egy élőt. Köszönöm!
És a legfontosabb:
“Krisztus kenyér s bor színében úr s király a föld felett,
forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet.”
Biczi Ferenc
Ezen a héten is lesz csütörtökön Lelki Reggeli, 8:15-9:00 között, ahol erről fogunk beszélgetni, illetve szerdán lesz Lelki Ebéd 12:30-13:30 között, ahol szintén erről lesz szó. Mindkettő továbbra is online formában lesz, várunk szeretettel! Csatlakozási linkek a www.lelkiebed.hu -n.
Ha tetszett ez a Hétindító Üzenet, küldd el másoknak is!