Ismét eltelt egy félév és ilyenkor számos visszatekintés történik az elmúlt időszakra. A munkahelyeken ekkor készülnek el a féléves teljesítmény-értékelések is. Ennek fontos része az önértékelés, melyben minden munkavállaló összegzi saját feladatainak teljesülését és elért eredményeit.
Vezetőként, sorra kaptam meg kollégáimtól a szöveges és százalékos értékben is kifejezett önértékeléseiket. Meglepetten tapasztaltam, hogy egy összességében jól dolgozó, szorgalmas, sokszor túlórát is vállaló munkatárs milyen negatívan ítélte meg saját magát, teljesítményét. Túlzó önkritikát éreztem a dologban, félretettem önértékelését, majd folytattam a többiekével. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem egyedi esetről volt szó. Egymás után következtek az önmagukban és saját teljesítményükben szinte semmi kiemelkedőt, semmi pozitívumot nem találó önértékelések. Tudtam, hogy erről sürgősen beszélnem kell kollégáimmal.
Munkatársaim elmondták, hogy kemény, mindennapos küzdelemként élték meg az elmúlt időszakot, túl nagy nyomást helyezett rájuk a rengeteg feladat, a szoros határidők. Úgy vélték, ezen körülmények következtében nem tudtak jó teljesítményt nyújtani.
Bíztattam őket, hogy igenis nagy erőfeszítéseket fektettek munkáikba és a vezetői értékelésben megjelenítettem mindazt a szorgalmat, kreativitást, amit én tapasztaltam.
Ahogy beszélgettünk, Isten elém hozta a Biblia egyik jól ismert történetét, amelyben Mózes 12 kémet – minden egyes törzsből egy-egy tekintélyes férfit – küldött Kánaán földjének kikémlelésére. Negyven nap múlva visszaértek és beszámoltak tapasztalataikról. Tízen közülük azt mondták: „Valóban tejjel mézzel folyó föld az. De erős nép lakik ott a földön és a városok erődítményei igen nagyok. Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberből áll. Sőt láttunk ott óriásokat is.” (4Mózes 13: 27,28,31,32,33) Ők tízen kizárólag egy hatalmas problémát láttak, olyan nehézséget, amivel szerintük, esélyük sincs megküzdeni. De a legmegdöbbentőbb az, ahogy önmagukról vélekedtek: „Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák” vagy más fordításban „Olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák.” (4Mózes 13:33) A kémek nagy részletességgel számoltak be az előttük álló nehézségekről, melyekkel szemben saját magukat apró, kártékony, értéktelen rovaroknak látták.
Hogy juthatott el ide Isten népe? Hiszen, olyan sok csodát tett életükben az ÚR! Elég, ha csak az Egyiptomból való kivonulásra gondolunk, vagy arra, hogy értük még a tengert is kettéválasztotta. De most újabb nehézség jött, ami szerintük óriási és ezzel szemben tehetetlennek, értéktelennek látták magukat.
Lehet ilyen ma is egy hívő kereszténynek a látása?
Ha csak a magam életét nézem, akkor azt kell mondjam: sajnos, igen. Voltak olyan problémák, nehézségek az életemben, melyek következtében önbecsülésem, erőm – úgy éreztem, – elfogyott. Biztos voltam benne, hogy lehetetlen az adott helyzettel megbirkózni.
Ez az érzés abból fakadt, hogy rövid időre képes voltam megfeledkezni arról a tényről, hogy életünk minden percének van egy olyan szereplője, aki mindenkinél hatalmasabb: a Mindenható Isten! Ő küzdelmeiben velem van, nem hagy el, harcaimat nem egyedül vívom.
A Fenséges ezzel bíztatja népét: „Én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket” (Ézsaiás 41:17) „Kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek.”(Ézsaiás 43:4)
Ha az Örökkévaló Isten így gondol ránk, akkor mi miért értékelnénk le magunkat? Az a helyes út, ha problémák esetén elsősorban nem magunkra, hanem az ÚRra tekintünk és az ő fiára, Jézus Krisztusra. Ezt az igazságot Luther Márton így fogalmazta meg:
„Amikor magamra nézek, nem értem hogyan lehetnék megváltva. Ha azonban Krisztusra nézek, nem értem, hogy veszhetnék el.”
Üdv,
Zsolt
Ezen a héten is lesz csütörtökön Lelki Reggeli, 8:15-9:00 között, ahol erről fogunk beszélgetni. Szerdán pedig lesz Lelki Ebéd 12:30-13:30 között. Mindkettő továbbra is online formában lesz, várunk szeretettel! Csatlakozási linkek a www.lelkiebed.hu -n.
Kérdések a továbbgondoláshoz:
1. Voltak-e mostanában jelentős problémák, nehézségek az életedben? Ha igen, hogyan láttad ezekkel a problémákkal szemben magadat?
2. Felveszed-e küzdelmet a problémákkal, konfliktusokkal, vagy inkább igyekszel kikerülni azokat?
3. Van-e olyan bizonyságod, hogy Krisztusra tekintve, az Ő megoldásában bízva oldódott meg életed egy nagy problémája?
4. Nehézségek közepette visszatekintesz-e arra, hogy korábban már hányszor megsegített az Isten? Ez rámutatott-e arra, hogy újra Hozzá fordulj és kérd segítségét?
Ha tetszett ez a Hétindító Üzenet, küldd el másoknak is!