Ha inkább hallgatnád, mint olvasnád: PODCAST
Dirk Willams egy anabaptista mártír volt. A 16. században élt Hollandiában, hitéért sok támadás érte, végül börtönbe is került miatta. De nem adta fel: Egy téli napon rongyokból és ruhadarabokból kötelet csomózott, és ezen leereszkedve, majd a befagyott vízű várárkon átkelve sikerült megszöknie. Azonban nem örülhetett sokáig, az egyik börtönőr rögtön észrevette a szökést, és üldözőbe is vette.
Egy Hondegat nevű tóhoz szaladt a menekülő rab, melyet vékony jég borított. Nem sokat gondolkozott, ráfutott a jégre, amely éppenhogy elbírta sovány, alultáplált testét. Az utána szaladó börtönőr is ráfutott a tó jegére, de ő testesebb volt, és a jég beszakadt alatta, ő pedig segítségért kiáltozva a vízbe zuhant.
Ugye milyen szép történet? Hősünk így el tudott szaladni és hosszú, vidám, gondtalan életet élhetett… Hát, nem! Ennél valami sokkal szebb, sokkal alázatosabb történt: Dirk Williams visszafordult, hogy megmentse az üldözője életét! Sikerült kihúznia a vízből a börtönőrt, aki így megmenekült – de közben odaértek más őrök is, akik újra elfogták a szökevényt. Nem kapott kegyelmet, soha többé nem tudott megszökni a börtönből – és végül máglyán halt meg a hitéért.
Téged is szoktak üldözni? Ha nem is a hitedért, hanem határidőkkel, tennivalókkal, elvárásokkal? Űzött vadnak érzed magad sokszor, és most így hétfő reggel indul a futás, amit csak próbálsz túlélni?
A körülményeiden nem tudsz változtatni, de a hozzáállásodon igen. Gondolkoztam, bibliáztam ezen, és újra és újra az ALÁZAT jött elém. Dirk Williams nem olyan értelemben volt alázatoskodó, hogy csöndben maradt volna, amikor rászóltak, vagy a börtönben maradt volna, amikor bezárták. Ennél az emberi találkozásnál látszott az ő alázata, a tó jegén: Nem gondolta, hogy a másik ember, aki amúgy meg akarja keseríteni az életét, halált érdemelne, ő pedig életet, ilyen áron. Nem volt benne lenézés, kárörvendés, “hitetlen kutyázás”. Inkább volt benne segítő szeretet, ami az alázatból fakadt: nem ér az én megmenekülésem többet a másik ember életénél.
Ha valaki ma téged lehetetlen feladatokkal, határidőkkel, kérésekkel üldöz, ne adj teret a zsigeri ellenszenvnek. Emberileg ez persze sokszor akár lehetetlen, de tedd le Isten kezébe ezt a munkahetet, a rád váró nehézségeket, nehéz embereket! Kérj tőle alázatos, segítőkész szívet!
Jézus azt mondta a Máté 18-ban, hogy az alázat a legfontosabb: “odahívott egy gyermeket, odaállította közéjük, és így felelt: Igazán mondom nektek: meg kell változzon a gondolkodásotok, hogy olyanok legyetek, mint egy gyermek, különben semmiképpen sem mehettek be Isten Királyságába. Ezért az lesz a legnagyobb Isten Királyságában, aki megalázkodik, és olyan lesz, mint ez a gyermek.”
Kérd Istent most, hogy segítsen – adjon erőt, kitartást, és persze alázatot! És hivatkozz nála nyugodtan a 22. zsoltárra, amiben Dávid így énekelt:
“Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől, nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak! Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle! Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!”
Szeretettel,
Sonkoly Tamás
Kérdések:
1. Ha majd a mennyben találkozol Dirk Willams-szel, mit kérdeznél tőle?
2. A munkád kapcsán mennyire vagy üldözött és mennyire vagy üldöző? Melyik szereplővel tudsz azonosulni?
3. Jézus olyan sok mindent mondhatott volna ebben az igében, vajon miért éppen az alázatot emelte vajon ki, mint ami mennybe juttat, mennyei nagyságot ad?
4. Vajon hogyan tudsz alázatos lenni az ilyen kiélezett helyzetekben?