Mindig rácsodálkozom Isten munkájára.
Már több mint 20 éve dolgozom az informatikai osztályon egy multi cégnél. Szeretem az életem, főleg 10 éve amióta hiszek Jézusban és folyamatosan formál. A plébániánkon olyan jegyespárokat kísérünk a hitvesemmel, akik szentségi házasságra készülnek.
Miért szeretem a Lelki Ebédet?
Pár éve egy kollégám szólított meg a munkahelyemen, hogy van néhány keresztény hívő ember a cégnél és ebédelhetnénk együtt. Ezeken az ebédeken a hitünkről, a Szentírásról és a minket összekötő lelki élményekről beszélgettünk. Évekig 3-4-en voltunk, míg egyszer csak alkalomról alkalomra egyre többen csatlakoztak. Közvetlen kollégáimról derült ki, hogy ők is hívők és még más cégektől is elkezdtek hozzánk ezekre az ebédekre járni.
Érdekes visszatekinteni, honnan indultunk és hova jutottunk. Mára már mindenki kifejezetten várja ezeket a szerdákat. A munkahelyem is “kicserélődött”, anélkül, hogy céget, vagy osztályt váltottam volna. Ugyanis havonta tartunk imaalkalmakat és így már nem is kollégák közé, hanem igazi közösségbe megyek be dolgozni. Megváltoztak a munkakapcsolatok a hangulat is. Érdekes azt megélnem, hogy olyan emberek, akik nyilvánvalóan nem a legjobb barátaim és talán soha nem is beszéltem volna velük egy szót sem a munkán kívül, most mély lelki beszélgetőtársaim és kifejezetten örömmel és segítő szándékkal fordulhatunk egymás felé.
Egy kedvenc emlékem
A Lelki Ebédeinkre sokan sokféleképpen szoktak készülni. Van aki több oldalas anyaggal, van aki prédikációval, van aki egy szentírási résszel és van aki egy történettel. Egy alkalommal én voltam a soros és nem voltam túlságosan felkészült, viszont véletlenül pont meghívtunk ebédre egy hajléktalan embert, aki a cég körül szokott tevékenykedni. A téma, amire gondoltam, a Humor a Szentírásban, de inkább béna volt és ügyetlen, viszont a legnagyobb meglepetésünkre a vendég is hozott igerészletet, mivel ő is készült. Na ez volt az igazi humor a jó Istentől, legalábbis mi így éltük meg.
Egy bibliai gondolat
““Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (Pál levele a Korinthusiaknak 2:2)
A fent említett idézet bearanyozza az ebédjeinket. Mivel sokféle felekezetből jövünk és nem a különbözőségekre fókuszálunk, hanem arra, ami összeköt minket: ez Jézus, a szeretet és a hit. Számomra a Lelki Ebédben az írás így válik igévé, valósággá, amit meg is élhetek.