Jézus már népszerű, sokak által követett tanító volt, amikor egyszer Jerikóba ért. Itt élt Zákeus, a vámszedők vezetője, aki alacsony volt, de kíváncsi, így fára mászott, hogy lásson a tömeg fölött. Pont arra ment Jézus:
Mikor Jézus a fa alá ért, felnézett rá, és azt mondta: „Zákeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Zákeus ekkor lejött a fáról, és örömmel befogadta Jézust a házába. (Lukács 19:5-6)
Jézus meglátta a lehetőséget, észrevette, hogy Zákeus lelke mennyire nyitott aznap, és ebből még megtérés is lehet. Lett is! Mi is sokszor botlunk bele lehetőségekbe, amelyekkel építhetjük Isten országát, mondjuk valaki nyitott lenne Istenről beszélgetni, vagy tudnánk valakinek segíteni, a gyülekezetünkben lenne egy lehetőségünk… de hiába nyit Isten ajtókat, sokszor egyszerűen nem érünk rá, hogy bemenjünk rajtuk!
HOGY LEHET AZ, HOGY JÉZUS RÁÉRT ZÁKEUSRA??? Egy nagy tanítvány-csapattal utazott éveken át. Ha ma történne ilyesmi, biztosan gondos program-szervezők találnák ki az útvonalat, hogy mikor hol esznek, hol alszanak, milyen az időbeosztásuk annak érdekében, hogy minél több emberrel találkozhassanak. A mi életünk nem feltétlenül hasonlít egy ilyen híres emberéhez, de a mi időbeosztásunk is iszonyú szoros tud lenni…
Lehet, hogy Jézusnak lyukas volt a naptárja. Egyszerűen úgy tervezte meg a napjait, hogy hagyott benne üres helyeket. Lehet, hogy ezen a napon nem volt hajlandó előre eldönteni, hogy hol lesz a vacsora és a szállás, pedig biztosan sok meghívást kapott. Ha valaki egy híres embert fogad a házába, gondolom szeretné tudni legalább 1-2 nappal előre, hogy fix-e a dolog, és akkor tud méltóképpen készülni. Feltételezem, hogy Jézus néha ilyen előre megbeszélt helyeken szállt meg, de ezen a napon talán nem: érezte, hogy Isten majd betölti ezt a lyukat a naptárjában.
Mi is élhetünk lyukas naptárral. Ne tervezzük túl a napjainkat! Ha egy kollégád őszinteségi rohamot kap, és szívesen megosztana veled valami mély dolgot, vagy megkérdezne a hitedről; te viszont már 35 dolgot terveztem arra a délutánra, és nem érsz rá, akkor talán soha nem jön vissza ez a lehetőség. Ha egy munkatársad vagy az új szomszédod meghív magához vendégségbe, az mindig egy lehetőség a szeretetre – de ha egy-két-három hívása után mindig nemet mondasz, mert nem érsz rá, valószínűleg nem fog többször próbálkozni.
Nekem személyesen ez nagyon nehéz, de szeretném nem túltervezni a napjaimat, túlpakolni a naptáramat. Ne legyen a munkaidőm teljesen tele megbeszélésekkel, határidős feladatokkal, már amennyire rajtam áll. Ne legyen minden estém és hétvégém tele programokkal. Hátha Isten ad egy Zákeust, akinek szüksége van rám – és ha vannak lyukak a naptáramban, fel tudok szabadítani időt a sok sürgős dologról a fontos dologra!
Lehet, hogy Isten ad egy fontos beszélgetést, vagy más nagy lehetőséget – de lehet, hogy egyszerűen végül simán munkával, vagy éppen pihenéssel fogom tudni kitölteni a lyukakat. A lényeg, hogy Istené legyen a naptáram, azaz az időm, azaz az életem!
Jó naptár-újratervezést! 🙂
Sonkoly Tamás
Kérdések a továbbgondoláshoz:
1. Eszedbe jut most olyan élmény, hogy váratlanul lett volna lehetőséged valami fontosra, de a naptárad nem engedett el?
2. Elhiszed, hogy Isten téged is akar használni, néha egészen váratlan módokon? Mondd ki hangosan! 🙂
3. Ha úgy gondolod, hogy az előző kérdésre igen a válasz, akkor mennyiben segítene ezen egy lyukasra tervezett naptár? Reális gondolat ez a te életedre nézve?