Ha inkább hallgatnád, mint olvasnád: PODCAST
Sziasztok, Áron vagyok, egy nagy multinacionális cégnél dolgozom az IT szektorban. Szeretném elmesélni Nektek, hogy mit kaptam a Lelki Ebédtől.
Szerintetek külön kell választani a hitünket a munkától? Azt hiszem akkor fogunk tudni ezen a kérdésen mélyebben elgondolkozni, ha már éltünk át olyan munkahelyi konfliktusokat, amikor megszólal bennünk egy belső halk hang, hogy ez így nincs rendjén. Velem valahogy pont így történt 2019 nyarán. Szakmai és morális összetűzésbe keveredtem a főnökömmel, aki a csapat oktatási keretét igyekezett „ottalvós” tréningekre felhasználni, hogy legális kimenőt kapjon otthonról, és együtt tölthesse az egyik kollégánkkal az éjszakát.
Ami kifejezetten zavart, hogy tanúi lettünk a házasságtörésének. Zavart, hogy a szakmai fejlődésünk valódi célja inkább az ottalvás, mint a tanulás volt. Aki otthon nap mint nap kénytelen hazudni, az a munkahelyén sem tesz máshogy. Egyéni előremenetelének céljából bármit képes volt beáldozni, a szavahihetőségemet, szakmaiságomat is. Álljak fel, vagy álljak bele a konfliktusba?
Októberre vártuk első gyermekünket, féltem attól, hogy mi lesz az egésznek a kimenetele. Ha új állást keresek, ott az elején extrán helyt kell állni, de otthon meg még nagyobb szükség van rám. Tanácstalan voltam, mit kellene tennem, igyekeztem néhány kollégám véleményét kikérni, de a morális részt valahogy nem igazán értették, könnyen átugrottak rajta. Nem is igazán tudtak mit kezdeni a helyes fogalmával, és szinte mind az mondták, hogy húzzam meg magam, mert jön a gyerek, most a biztonság, kiszámíthatóság kell.
Ekkor csöppentem bele a Lelki Ebéd mozgalomba, ahol azt éltem meg, hogy nem vagyok egyedül ilyen kérdésekben, másokat is foglalkoztat a hétköznapi kereszténység. Szükségem volt egy olyan fórumra, ahol valós munkahelyi problémákról tudtunk keresztény szemmel beszélgetni. Beleállni egy konfliktusba, főleg, ahol az erőviszonyok adottak, és nem a javamra.
Izgultam, mivel volt mit veszítenem, de közben azt éreztem, hogy amit most teszek, az megszilárdítja a jellemem, és végre a kereszténységemért viszem a bőrömet a vásárra. Beleálltam. Próbáltam a főnökömmel szót érteni, majd az igazgatónál jeleztem, hogy nem tudok vele együtt dolgozni, rakjon ki engem és pár kollégámat egy másik vezető alá. Időt kért, hetek teltek el, és a legnagyobb alkudozások közepette megszületett a gyermekem, Eszter. Piszok nehéz volt, még a korházban is felhívtak az egynapos csecsemőm mellett, hogy egyezkedjünk, hogyan maradhatnék a csapat tagja.
Nem akarództak megadni, amit kértem, én meg testileg, lelkileg Eszterrel és a feleségemmel akartam lenni, így másnap beadtam a felmondásom, és elfogadtam a menetközben megpályázott állásra kapott ajánlatot. Mondanám, hogy minden könnyebb lett, de életem egyik legnehezebb 3 hónapja következett, a régi kollégák fele nem értette meg, hogy miért tettem ezt, nehezteltek rám, majd az új munkahelyen igyekeztem a maximumot nyújtani, úgy hogy az éjszakáim sokszor a hasfájós gyermekem nyugtatásával teltek. Szerencsére a rokonság, barátok napközben tudták a feleségemet támogatni, de éreztem, hogy itt nem csak én hozok áldozatot, így sokáig kétely kísért, hogy tényleg ez volt a legjobb út, a leghelyesebb döntés, megérte?
Majd jött 2020 és a Covid, az új munkahelyem már március elején átállt a 100% home officra, a régi csak fél évvel később, és többnyire kéthetes váltásokban kellett bejárniuk. Március óta szinte semmiről nem maradtam le Esztert illetően. Látom felnőni, látom játszani, és sokszor jön be a szobámba mutatva rám, hogy „Apa do do”, vagyis Apa dolgozik.
Vannak racionális döntések, amik nagy valószínűséggel működni is fognak, úgymond kiszámíthatóvá teszik az életünket, és vannak a „helyes” döntések, amik sokszor több áldozattal és egy rakat bizonytalansággal járnak, de ezek a döntések a gazdasági helyzeteken is túlmutatnak, mert mi nem csak ide a Földre dolgozunk.
Üdv,
Áron
Itt van néhány gondolatébresztő kérdés mindehhez:
– Nálatok, hogy van ez?
– Volt, amikor kereszténységed/eszméid miatt többet kockáztattál, mint egy konfliktus?
– A kollégáid tudják, hogy keresztény vagy?
– Van-e olyan nem hívő kollégád, aki „tisztább” életet él, mint Te?