A múlt héten még arról volt szó, hogy Isten szívesen levenné rólunk a teher-konténereket: a terhelt emberi kapcsolatok fájdalmát, a nehéz körülményekben szenvedést, a hitbeli nehézségeket… De ő szívesen fel is pakol ránk konténereket, amiket tehernek érzünk – méghozzá szeretetből!
Egy egyszerű példa: amikor a Szentlélek rád terhel egy gondolatot, ami eleinte simán csak bosszant, később nem hagy aludni, és végül olyan tettekre sarkall, amik segítenek megtapasztalni Isten országának valóságát. Például:
– “Hihetetlen, hogy a gyülekezetünknek ez a része ennyire rosszul működik, pedig nem lenne olyan nehéz ezt jól csinálni!”
– “Állandóan eszembe jut ez a bánatos képű kollégám, nagyon kéne neki valakivel egy baráti beszélgetés!”
– “Szörnyű, hogy milyen szenvedések fordulnak elő még manapság is a világban! Nem hagy nyugodni, én nem tudok továbblépni a vállamat megvonva, mint mások!”
Sokkal kényelmesebb lenne pihe-puha, ezer százalékos boldogságban élni, de Isten néha mégis ránk terhel valami nyomasztót. Rossz érzés, amikor bosszant, amikor éjszaka is ilyen gondolatok tartanak ébren – és aztán óriási élmény, amikor Isten erejével meg tudsz újítani egy gyülekezeti szolgálatot, tovább tudod adni a mennyei szeretetet a kollégádnak, vagy valódi segítséget tudsz kitalálni az élet egy szenvedésének enyhítésére!
Vannak sokkal súlyosabb konténerek is, amelyeket Isten daruja ráenged életünk hajójára: Olyan fájdalmak, nehézségek, amelyek akár roncsolják, majdnem el is süllyesztik az életünket… De ezek a szomorú tapasztalatok erőforrássá is tudnak válni. Senki nem tud úgy megérteni és szeretni egy nehéz helyzetben lévő embert, mint az, aki maga is átment hasonló sötét időszakon. A terhek egyrészt az empátiánkat növelik, másrészt kizökkenteken minket a langyos kényelemből, akár életünk végéig tartó motivációt is adnak bizonyos fajta szeretetre, szolgálatra, látásmódra.
Jézus nem azt ígéri, hogy tehermentes lesz az életünk – hanem hogy ha az ő általa küldött terheket el tudjuk fogadni, az nem lesz nehéz, meg fogjuk találni a megnyugvásunkat:
„Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok. Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok, s tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok —, akkor meg fogtok nyugodni. Mert az iga, amelyet én teszek rátok, nem nehéz! A teher, amelyet én helyezek a vállaitokra, könnyű.” (Máté 11:28-30)
Szívből sajnálom, ha úgy érzed, hogy életed teherhajója (túl)terhelt, ha sok a nehézség… De bátorítalak, hogy keresd Istennél a hordozásukhoz szükséges erőt, és kérd őt, hogy mutassa meg, mire készít fel az ilyen tapasztalatok által! Jézus megígérte, hogy a teher vele közösségben könnyűvé tud válni!
Szeretettel,
Sonkoly Tamás
Ezen a héten is lesz csütörtökön Lelki Reggeli, 8:15-9:00 között, ahol erről fogunk beszélgetni, illetve a szerdai Lelki Ebéd 12:30-13:30 között is erről szól majd. Mindkettő továbbra is online formában lesz, várunk szeretettel! Csatlakozási linkek a www.lelkiebed.hu -n.
Kérdések a továbbgondoláshoz:
1. Volt már olyan, ami nem a saját nehézséged volt, de mégis olyan értelemben rád terhelődött, hogy nem hagyott nyugodni, nem tudtál tőle aludni? Mi lett belőle?
2. A Bibliában kik azok, akikre Isten terheket pakolt? Akár egy gondolatot, ami nem hagyta az illetőt nyugodni, akár egy konkrét nehézséget, ami erőforrásává lett?
3. Volt már olyan nehézség-konténer életed hajóján, ami valamilyen szempontból erőforrásoddá lett?
4. Mélázz el kicsit Jézus szavain az idézett igében. Mi akadt be neked különösen is ebből a szakaszból?
Ha tetszett ez a Hétindító Üzenet, küldd el másoknak is!