Ha inkább hallgatnád, mint olvasnád: PODCAST
Van egy leveses történet, amit sok éve olvastam, és nem tudok szabadulni tőle. Jim Petersen írta meg ezt a Dél-amerikai élményét az Evangélizálás, mint életstílus című, szerintem elképesztően jó és fontos könyvében.
A történet Brazíliában játszódik, ahol Jim misszionárius volt. Összebarátkozott egy Mario nevű, meglehetősen intellektuális férfival, akit mindenféle filozófia érdekelt, ezért nyitott volt a kereszténységre is. 4 éven át rendszeresen tanulmányozta a Bibliát Jimmel, utólag már maguk sem tudták, hogy hogyan tartottak ki ebben ilyen hosszan – mindenesetre 4 év múlva Mario megtért, keresztény lett!
Néhány év múlva, ahogy visszaemlékeztek a régi időkre, Mario feltette a kérdést: “Tudod, hogy igazából mi vitt rá engem arra döntésre, hogy hívő legyek?” Persze egyből Jim eszébe jutott a négy év, tele filozofikus beszélgetésekkel, de visszakérdezett: “Micsoda?” Meglepő választ kapott.
Mario elmondta, hogy már egészen a Jimmel való ismeretsége elején eldöntötte, hogy keresztény lesz – egy leves-vacsora közben. Jim és Mario egy estén együtt mentek valahova, de előtte Mario felugrott a misszionárius otthonába, ahol levest vacsoráztak és őt is megkínálták. Mario figyelte Jim-et, a feleségét, és a gyerekeiket, meg hogy milyen a kapcsolatuk egymással. Utólag elmondta, hogy ekkor feltette magának a kérdés: “Mikor lesz nekünk ilyen meghitt kapcsolatunk a menyasszonyommal? Soha.” Ott és akkor úgy döntött, hogy keresztény lesz, a jövőjük érdekében.
Még egy csavar volt a történetben: Jim jól emlékezett arra a régi estére, és szégyellte magát miatta! Egyáltalán nem keltették “szent család” benyomását, a gyerekek rosszul viselkedtek, rájuk kellett szólni, kínos volt az egész a vendég előtt. És mégis, Marionak az jött le abból az estéből, hogy a kereszténység összetartja ezt a családot.
A tanulság számomra az, hogy osszuk meg mi is bátran az életünket másokkal, akik még nem keresztények! Nem kell, hogy tökéletesek legyünk. Lehet kínos. És mégis, ha ott van a Szentlélek az életünkben, akkor valahogy több fog látszódni az életünkből, egyszerűen megérzik az emberek a mi mennyei reménységünket. Péter első levele így ír: “Mindig legyetek készek, hogy meg tudjatok felelni azoknak, akik azt kérdezik, miben reménykedtek!” Jim története érdekes példa erre: Jó akár éveken át a Bibliáról és filozófiáról beszélni, de lehet, hogy a szavainknál egyszerűen hangosabban beszél az életünk. Te kivel fogsz több időt tölteni, hogy beleláthasson az életedbe? Nem kell szent dolgokra gondolni, egy közös levesezés is lehet a mennyország felé vezető lépcsőfok.
Istenes napot!
Sonkoly Tamás
Kérdések a továbbgondoláshoz:
1. Szerinted mitől lesz valaki keresztény? Mennyire függ ez a Biblia és a filozófia megértésétől? És mennyire attól, hogy láthatja keresztények életét?
2. Számodra mi a nehezebb Isten szeretetének továbbadásában? A Bibliáról beszélni valakinek röviden, vagy csak úgy időt tölteni vele hosszan?
3. Mitől függ, hogy az életünk a keresztény élet vonzó reklámja lesz-e? A történetből látható, hogy nem a példás magatartáson múlik a dolog, de akkor min?
4. Eszedbe jut olyan, még nem keresztény ismerősöd, akivel egyszerűen csak jó lenne több időt együtt tölteni, akkor is, ha nem a Bibliáról fogtok beszélgetni?
5. Ha te szeretnél fejlődni a hitedben, kivel lenne jó több időt együtt töltened? Csak akkor fejlődnél, ha Bibliát tanulmányoznátok együtt, vagy akár egy közös leves-főzés is hasznos lenne vajon?
Ha tetszett ez a Hétindító Üzenet, küldd el másoknak is!