A Biblia tele van hasonlatokkal arról, hogy a keresztény élet olyan, mint egy sportoló élete. Főleg Pál szerette ezt a hasonlatot. De mielőtt ezeket megnéznénk, szeretnék kicsit messzebbről indulni.
Szerintetek miben más egy sportoló mint egy átlagember?
Számomra a legjellemzőbb, hogy a sportoló egy nagy cél érdekében rengeteg mindent feláldoz, nagyon fegyelmezi magát. Pál úgy ír erről: “Minden sportoló, aki a versenyre készül, nagy önuralommal végzi az edzéseket, és minden tekintetben fegyelmezetten él, hiszen meg akarja nyerni a versenyt, hogy megkapja a győztesnek járó koszorút.”
Azt hiszem minden ember egy sportoló. Mindenkinek vannak céljai, és mivel nem fér bele minden egy életbe, ezért muszáj bizonyos dolgokról lemondanunk cserébe. Például nekem személyes célom, hogy minél több pizzát egyek, de attól félek, hogy emiatt le kell mondanom a szupermodell karrierről. 🙂
A kérdés persze az, hogy vajon a megfelelő célokat választjuk-e, jó ötlet-e mindezért feláldozni más dolgokat; vagy idővel rájövünk-e, hogy ez hibás választás volt-e. Tipikus ilyen példa, amikor azt látom, hogy valakinek annyi az életcélja, hogy szétbulizza magát, és lehet tudni, hogy ennek nem lesz jó vége. Vagy ismerek egy srácot, akinek az életcéljává vált, hogy egy lányt meghódítson, feleségül vegyen… és totál összetört, nem tudott váltani, amikor a lány máshoz ment férjhez.
Számomra a legfőbb cél a mennyország: Hiszek benne, hogy az egy tökéletes hely, ahol nem lesz többé fájdalom, meg betegség, meg fáradtság; ráadásul ott leszek majd igazán közösségben Istennel, aki a szeretet maga. Ez egy elég perfekcionista cél, azt hiszem ez a lehető legjobb dolog, ami egy emberrel történhet. Ez egy olyan cél, ami miatt érdemes profi sportolóvá válni, és önuralommal edzeni, fegyelmezetten élni. De persze egy ilyen nagyon magas célhoz nagyon magas elvárások is kapcsolódnak: ha a tökéletes Isten országába igyekszem, akkor nekem is tökéletesnek kéne lennem. Kicsit olyan ez, mint amikor valaki sportolóként nagyon magas célt tűz ki maga elé, mondjuk hogy nyerjen egy olimpiát: ehhez gyakorlatilag tökéletesnek kell lennie, nem hibázhat egy picit se a versenyen.
Tudtátok, hogy a Bibliában a bűn szó is egy sport szakkifejezés? Mi az?
Az íjászok használták, azt jelenti, hogy céltévesztés, hiba. Nem tudok úgy mennybe kerülni, hogy közben bűnöket követek el. Szeretnék a tökéletes Istenhez eljutni, de mi van, közben úgy gondolom, hogy annyi belefér a pillanatnyi boldogságom érdekében, hogy megcsalom a feleségemet, lopok a munkahelyemről, vagy teret engedek az irigységnek, önzésnek, haragnak… Ez olyan, mintha az olimpiai aranyéremre hajtó versenyző néha megengedné magának, hogy megálljon pihenni, vagy nem figyelne eléggé minden mozdulatra – így nem fog menni.
A helyzet az, hogy Isten pontosan tudja, hogy nem tudok elég jó lenni, lesznek az életemben bűnök, céltévesztések. És ezért küldte el Jézust.
Hadd mondjak nektek erre két teljesen zavarbaejtő sportos hasonlatot, hogy mit is tett Jézus.
Futóversenyes: Jézus eljött a menyből és emberré lett, mintha valaki a célból visszafelé futna a pályán és beállna a rajthoz… aztán végigfutotta a versenyt, azaz végicsinált egy földi életet, ami tökéletesen jól sikerült, világrekord sebesség, sehol egy bűn, óriási győzelem a vége. És aztán Jézus annyit mond, hogy ja, ez egy ilyen csoportos futóverseny, aki az ő csapatában van, az a nyertes csapatban van, mindenki kap kupát. És csak megkérdezi, hogy kérsz te is egy csapat mezt tőle?
Focis: Foci közben csalni próbálsz, kézzel nyúlsz a labdához. A bíró észreveszi, a sípjába fúj, és már kiált is: “Ez akkora csalás, akkora bűn, hogy piroslap, kiállítás.” Aztán visszavonja az ítéletét, csak annyit mond: “Ja, hogy te Jézus csapatában vagy? Akkor nem történt semmi. Sőt, felírok neked négy gólszerzést.”
Hogy érzitek magatokat ezektől a hasonlatoktól?
Zavarbaejtő ez az egész. A feleségemmel arról beszélgettünk tegnap este, hogy Jézus azt mondta, hogy ő a betegekhez jött, nem az egészségesekhez, nem a sportemberekhez. Aki úgy gondolja, hogy ő tök oké, neki nincs szüksége ilyen megalázó kegyelemre, és nem fogadja el a Jézus-csapat mezét, az nem tud ezzel mit kezdeni. De aki rájön, hogy nem tud jó célokat kitűzni, nem tud jó célokat elérni, nem lesz soha igazán boldog… és ezt beismerni, és kérni Isten segítségét nem gyengeség, hanem ez az igazi bölcsesség.
És akkor miért beszél Pál arról tök sokat, hogy legyünk önfegyelmező sportemberek? Nem azért, mert szuper teljesítményre van szükség a mennybe kerüléshez. Inkább itt a földön van szükségünk rá, hogy itt a mindennapi tökéletlenségben tudjuk valahogy betartani a parancsolatokat: szeresd Istent és szeresd az embereket.
Mik azok a versenyzői szokások, amik jó jelképei lehetnek a keresztény szokásoknak?
- Íme pár lehetséges válasz.
- Kell egy csapat: közösség más hívőkkel
- Edző: Lelkipásztor
- Megfelelő táplálkozás: Biblia-olvasás, Istennel töltött idő
- Izmok tudatos erősítése: Lélek gyümölcsei. A nehézségekben formálódás, önismeret, erősödés.
- Egyéb?
Szeretném egy sportos igével lezárni. Ma reggel csoda történt… eddig a pontig gondoltam át a vázlatomat, és ma reggel arra ébredtem, hogy oké, de kéne még egy jó lekerekítő ige a végére. Aztán megnéztem a honlapon ( www.biblegateway.com ), ahol a Bibliát szoktam olvasni az aznapi igét, és láss csodát, egy sportos ige volt! Ezt Pál apostol írja, akinek a földi célja az volt, hogy gyülekezeteket indítson el, embereknek segítsen megismerni a kereszténységet és aztán továbbadni ennek az örömhírét. Így ír erről a Filippi levél 2. részében:
“Mindezt azonban elégedetlenség és panaszkodás nélkül tegyétek! Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem találhat hibát. E gonosz és romlott nemzedékben úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, miközben Isten életet adó üzenetét hirdetitek nekik. Ezért majd dicsekedni fogok veletek a Krisztus Napján, amikor ő visszajön. Akkor látni fogom, hogy nem hiába fáradoztam közöttetek. Akkor látszik majd meg, hogy a versenypályát végigfutottam, és győztem.”
Pált Isten erre hívta: hogy kiképezze a hívőket, hogy ragyogjanak, mint csillagok az éjszakában. Ezért mindent megtett, rengeteget utazott, börtönben volt, megverték, meg minden – millió áldozatot vállalt a cél érdekében, mint egy győztes futó. Mi is kérdezgessük Istent, hogy mire hív minket, milyen célokat szeretne adni nekünk – és aztán mindent bele! Hajrá! 🙂