A hagyományokhoz híven, ez év júliusában is megrendezésre került a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi karának tisztavatója. Az ünnepség legjelentősebb pillanata az eskütétel.
Forrás: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Facebook oldala
Sok fiatal tiszt számára ez a fajta elköteleződés, odaszánás egy életre szól. Azt, hogy ennek mekkora súlya van, jól tükrözi az eskü szövegének ezen mondata: „szolgálati kötelezettségeimet, ha kell életem kockáztatásával is teljesítem”.
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én is többször tettem esküt valamely szolgálat, hivatás vállalásakor. Sorkatonaként életem árán is vállaltam, hogy megvédem a hazámat, annak állampolgárait, majd később rendvédelmi pályára lépve szintén fogadalmat tettem, hogy szolgálatomat életem kockáztatásával is teljesítem. Mennyi mindent vállalunk, kockáztatunk egy világi hivatásra elköteleződve!
De mit vállalunk, amikor az Örökkévaló Isten részére kötelezzük el magunkat? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy az ÚRral való járásnak nem egy kényelmes, komfortos berendezkedés és saját önmegvalósításunk a célja, hanem valójában az életünket adjuk át Neki és elkötelezzük magunkat az Ő szolgálatára?
A Rómaiakhoz írt levél egyik visszatérő üzenete: “szánjátok oda magatokat az Istennek” (Róma levél:6:13). Sőt, a következő részekben, az odaszánás miben léte is egyértelműsítésre kerül: “akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái” (Róma levél:6:16).
Bizony, hiteles keresztényként élni ebben a világban egy fontos szolgálat. Tudatosult bennem, hogy amikor megismertem a Mindenható Istent és elfogadtam az ÚR Jézus keresztáldozatát, megváltását a saját életemre vonatkozólag, akkor az Ő szolgálatára, követésére esküdtem fel.
De időnként felteszem magamnak a kérdést: áldozatok árán is teljes szívvel és odaszánással, követem és szolgálom az Urat?
Például a családi, a munkahelyi kötelezettségek, különböző programok mellett fordítok-e elég időt az ÚRral való személyes kapcsolatra? A szabadidő gyakran olyan kevésnek és értékesnek tűnik. Viszont, a lelkem mélyén érzem, hogy az ÚRral töltött percek, órák, a legáldottabb idő, melyből valódi élet fakad. Ő erőt ad, bátorít és ez a forrása mindennek.
Egy kedves testvérem, aki egy gyülekezet lelkipásztora, említette, hogy lelkészi szolgálata mellett egy világi foglalkozást is folytat, amelynek keretében sem „rejti el” hívő életét. Elmondta, hogy vannak, akik azért nem alkalmazzák, mert ők nem tudnak azonosulni azzal, amiben ő hisz, és inkább mást bíznak meg a munkával. Ő a szolgálatával a világi népszerűségét, hírnevét, bevételei lehetőségeit adja fel a Krisztus követéséért.
Sorolhatnánk tovább, hogy a hívő élet mely területeken kíván még áldozatot, de elérkezünk azokhoz a kérdésekhez, melyeket sok hívő is feltesz időnként: Nem túl nehéz ez? Érdemes meghozni ezt a sok áldozatot? Ezek a gondolatok, ne tántorítsanak el bennünket!
Mit ígér Jézus azoknak, akik Őt szolgálják? „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” (Máté 11:29)
Elengedhetetlen, hogy Krisztusra tekintsünk, meglássuk az Ő tökéletes életét, keresztáldozatát, amely a legnagyobb áldozat és szolgálat volt itt a Földön. Ő mindent odaadott azért, hogy bennünket megmentsen és ez által örök életünk legyen.
Üdv,
Sábián Zsolt
Ezen a héten is lesz csütörtökön Lelki Reggeli, 8:15-9:00 között, ahol erről fogunk beszélgetni. Szerdán pedig lesz Lelki Ebéd 12:30-13:30 között. Mindkettő továbbra is online formában lesz, várunk szeretettel! Csatlakozási linkek a www.lelkiebed.hu -n.
Kérdések a továbbgondoláshoz:
1. Áldozok-e elég időt arra, hogy az Úrra figyeljek, őt kövessem?
2. Rendszeresen kérek-e tőle erőt, iránymutatást a szolgálathoz?
3. Használom-e az általa adott talentumokat?
4. Hozok-e áldozatokat (pl.: idő, anyagiak terén) az ÚRnak való szolgálatért?
Ha tetszett ez a Hétindító Üzenet, küldd el másoknak is!